02. - Most miért érzel akkora kényszert rá?

Hai, baes!:) 
Újabb részt hoztam, mielőtt elutaznék. 
Remélem elnyeri a tetszéseteket!:)
Jó olvasást, ha tetszett, hagyj nyomot magad után!:)
L-J-P, 
xxx.Lacy❤


Liam Payne
2015. Január 22. London

A véletlenül bekapcsolva hagyott ébresztőm hangjára ébredtem, s bár nagyon is korán volt, képtelen voltam visszaaludni. Ledobtam magamról a takarót, és a hajamba túrva a fürdőbe sétáltam, hogy igazítsak rajta valamit,  elmennék futni.
Felvettem egy fekete nadrágot, és egy szürke, kapucnis mackó felsőt, s a sportcipőmet a lábaimra húzva kisétáltam a szobából. Mielőtt a földszintre mentem volna, benéztem Yvonne- hoz, hátha haza talált már, ám a helyiség teljesen üres volt.
Csalódottan ráztam a fejem, míg óvatosan végig sétáltam a folyosón, nehogy felkeltsem Zana-t.
Sietve hagytam el a házat, miután írtam egy cetlit, hogy elmentem futni, majd jövök. A kapucnit a fejembe húztam, s lehajtott kobakkal indultam meg a közeli park felé, ahol többször is futottam már. A cipőm talpa hangosan loccsant a tegnap esti eső maradványaiban, ám cseppet sem érdekelt, hogy már a zoknim is tocsogott a vízben, én csak futni akartam. El innen, ki a világból, egy olyan helyre, ahol talán megint boldog lehetnék.
Irigyeltem a barátaimat, hiszen mindenkinek volt valakije, akit szerethetett, akivel törődhetett. Pont ezért akartam a gyereket, hogy valakit én is szerethessek, ha már Yvonne-t képtelenség.
Ötünk közül Harry járt a legelőrébb, hiszen ott volt a menyasszonya, és az örökbe fogadott, 16 éves lánya. Mindig is irigy voltam rájuk, hiszen Betsy és Harry már akkor is fényévekkel boldogabb kapcsolatban éltek, mint mi, mikor veszekedtek valami hülyeségen.
Zayn és Perrie továbbra sem házasodtak össze, ám attól függetlenül ők is gusztustalanul boldogok.
Louis évek óta élvezi a szingliséget, és az ezzel járó juttatásokat, mint például a kalandok, és az esetleges szerelem. S bár nem volt párja, Lottie és Fizzy nála éltek, így szinte sosem volt egyedül. És Harry elmondása szerint kezd összemelegedni Josselyn -nel, Harry húgával, aki nem rég diplomázott le Amerikában.
Niall és Gemma tökéletesen megvannak, minden csütörtökön együtt ebédelünk vagy vacsorázunk, így talán elsők között tudtam meg a nagy hírt, hogy az ír srác elkötelezte magát, és megkérte a legidősebb Styles kezét.
A parkban már jócskán voltak rajtam kívül is, s egy kicsi örömet szerzett, hogy legalább a környéken egyre kevesebb a lusta ember.
Egy szőke lány futott el mellettem, a copfjának lobogása és a mozgása ismerősnek tűnt, ezért utána iramodtam, még a nevét kiáltottam.
- Hé, Marylin, várj meg! - meglepetten fordult hátra, mikor meglátott hatalmas vigyort villantott.
- Nahát, Liam! - tettette a meglepettet - Téged is látni ilyenkor?
- Nagyon vicces vagy - morogtam sértődötten, mire ő felnevetett - Inkább mesélj, miújság van feléd?
- Jaj, kérlek - sóhajtotta megrázva a fejét - Mindenki kikészít odahaza, de komolyan. Bessie egyfolytában sír, Billie nem eszik szinte soha - magyarázott szomorúan ikrei állapotásról - Emellett Phill soha, de soha nincs otthon, így át kellett hívnom anyámat, hogy segítsen, de, huh imádom őt, viszont kikészít a folytonos aggódásával és parancsolgatásával - nevetett fel kínjában - Veled mi van? - terelte felém a témát, mire elhúztam a számat - Yvonne beleegyezett már, hogy gyereket szüljön?
- Ugyan, dehogy! - legyintettem - Tegnap este mentem érte a béranyáért a reptérre. Mióta aláírtam a szerződést, a feleségemnek még csak a színét se láttam - vontam meg a vállam nem törődöm stílusban.
- Oh, és milyen a béranya?
- Hm, Zana- nak hívják, 26 éves és elképesztően jó alakja van, nem mellesleg még gyönyörű is - vigyorodtam el.
- Tisztában vagy vele, hogy feleséged van?
- Oh, igen - morogtam - feleségem, akivel nem vagyok boldog, ráadásba még meg is csal.
- Liam, bízz benne egy kicsit! - dorgált meg - Csak nem tudja mit akar még. Most lett felkapott modell, új még neki.
- Persze, hogyne - forgattam meg a szemeimet. Lemondóan felsóhajtott megrázva a fejét.

✖✖✖

A házban, nem várt hangzavar fogadott. Ahogy beljebb sétáltam a nappaliba, észre vettem a sipákoló feleségemet, vele szemben pedig a zavart tekintetű mégis nyugodt Zana ült.
- Áh, megjött már a díszpinty férjem! - csapott a combjára drámaian. Megforgattam a szemeimet, míg vinnyogását figyelmen kívül hagyva Zana-ra mosolyogtam.
- Hogy aludtál?
- Remekül, köszönöm - eresztett meg egy halvány mosolyt.
- Liam, figyelnél rám?! - ütötte meg a vállam sértődötten Yvonne.
- Mit szeretnél, drágám? - fordultam felé, felvont szemöldökkel a mellkasom előtt összefont karokkal.
- Igaz, hogy a szerződésben az van, hogy csak a te vérszerinti gyereked lesz? - sipította, már majdnem a haját tépve.
- Igen, igaz. Tegnap hívott Ms.Wyatt, hogy nem jelölted be, így azt mondtam, ami nekem tetszett - vontam met a vállam, míg szemrebbenés nélkül végig néztem, ahogy újra a hajába túrt.
- Azt akartam, hogy megbeszéljük, ha hazajöttem! - csapkodott lerogyva a fotelbe, ami a tévével szemben volt.
- Yvonne, gondolkozz már! - kiáltottam el magam, hiszen már elegem volt a hisztijéből - Nem rég értél haza, basszus! Mikor beszéltük volna meg, ha Zana este 11-kor érkezett meg? - vontam kérdőre, megemelve a hangomat.
- Akkor is, Liam! - vergődött, de már felesleges volt. A szerződésen már nem változtatunk.
- Yvonne - sóhajtottam, a homlokomat ráncolva - fogadd el. Te nem akartad kihordani a gyereket, akkor most miért érzel akkora kényszert rá, hogy te is a biológiai anyja legyél?
- Mert...mert, csak! - motyogta, széttárva karjait, de én csak megráztam a fejemet, majd újra Zana felé fordultam.
- Ha elkészültél, esetleg mehetünk is - mosolyogtam rá - Utána, ha lesz még kedved bemutatlak a bandatársaimnak, és a családjuknak.
- Umm, felöltözöm, utána indulhatunk - motyogta, majd felpattant a kanapéról, s az ideiglenes szobájába rohant.
- Túlzottan csinos ahhoz képest, hogy már többször is szült - motyogta Yvonne mellei előtt összefont karokkal. Felnevettem, de nem a boldogságtól, vagy az örömtől.
- Látod, ha valaki akarja, akkor meg tudja csinálni, hogy szülés után is modell alakja legyen - morogtam gúnyosan, mire a feleségem csak egy horkantással válaszolt.
- Egyébként hová mentek, kettecskén?
- A központba, hogy megtermékenyítsék Zana-t - megráztam a fejemet, annyira hülyén hangzott - Terveztél jönni? - kérdeztem, bár a választ egyből tudtam - Várj, tudom fotózásod van - legyintettem, majd a kocsikulcsot felkapva kifelé indultam - Zana a kocsinál várlak! - kiáltottam, megtorpanva az ajtó előtt. Válasza után, szinte kitéptve az ajtót, elhagytam a lakást, nem figyelve, Yvonne kiabálására, hogy álljak már meg.
- Liam, figyelj már rám! - futott utánam, miközben a haját próbálta hátrafogni. Megtorpanva, hagytam, hogy utolérjen - Sajnálom, ha tudom, hogy most lesz ez, akkor elhalasztom a fotózás, de most már nem lehet - lépett felém, s kezeit a vállamra tette. Valahogy most más volt. Nem olyan, mint szokott, talán még őszintének is nevezhetném - Kérlek, ne haragudj.
- Nem haragszom, Yvonne - sóhajtottam, lefejtve magamról kezeit - Csak csalódott vagyok - motyogtam, míg beültem az autóban, ugyanis Zana is megérkezett hozzánk. Bevágtam magam mögött az ajtót, gázt adva kihajtottam az udvarról.
- Jól vagy? - tette fel a kérdését suttogva a lány, fejét az ablaknak döntve.
- Persze, remekül - morogtam megrázva a fejemet.