04. - Kétségtelenül féltékeny voltam rájuk

Liam Payne
2016. Január 24.,

- Azta, Payno milyen kíséreted van! - kiáltott fel Louis, mikor beléptünk a Styles rezindencia ajtaján. Felnevettük, bár a jobbomon álló Zana kicsit zavart volt - Huh, hello Yvonne! - köszöntötte meglepetten a feleségemet - Hirtelen meg se ismertelek, azt hittem most...valahol...valahol dolgozol - vonta fel a szemöldökét gondolkozva, hol is kéne lennie a nőnek - Na, mindegy! - legyintett szórakozottan, miközben besétáltumk a tágas nappaliba - És, ki ez a szépség itt a másik oldaladon, Liam? - fordult Zana felé, aki újból zavartam mosolygott.
- Miket beszélsz, Tomlinson? - szólalt fel Josslyn, még mielőtt a lány bemutatkozhatott volna - Nem vagyok elég neked, fafej? - kérdezte sértődötten lebiggyesztett ajkakkal, mire legidősebb bandatársunk egyből megemberelte magát.
- Jaj, bébi tudod, hogy nem úgy gondoltam! - bújt hozzá a legfiatalabb Styles-hoz, aki csak elhúzódott, majd inkább velünk foglalkozott.
- Liam, de rég láttalak, ilyen bárgyú vigyorral - veregette meg a vállamat, miután adott két puszit - Jól áll - kacsintott, szándékosan idegesítve Louis-t.
- Együtt vagytok? - kérdeztem rá, a nyilvánvalóra. Rajtunk kívül majdnem mindenki soknak tartotta a köztük lévő 6 év korkülönbséget, de aki ismerte őket, az tudta, hogy ugyanazon az agyi szinten vannak, és tökéletesen kiegészítik egymást. Már csak arra vártunk, hogy felvállalják a kapcsolatukat, ami isten tudja mióta tart - Gratulálok, Josey - vigyorogtam rá. Megvonta a vállát, és Zana-ra terelte a figyelmét.
- Josslyn Styles, a két tökkel ütött Styles normális kishúga - mutatkozott be neki. Ölelésre tárta karjait, majd mikor Zana nem mozdult a meglepettségtől a karjai közé zárta.
- Zana Lewis - motyogta megilletődve a lány.
- Oh, mi ezt tudjuk! - legyintett Josselyn kacagva - Payno mondta, hogy jössz, mondott rólad pár dolgot, de tudtuk, hogy rólunk úgyse fog mesélni - csapkodta meg a vállam erősen - Tökéletesen igazam van, nemde?
- Ahogy, mondod Josselyn - bólogattam vigyorogva, amiért egy nagyobbat ütött - Na, gyere ismerd meg a többi eszementet is - ragadtam meg a karját, hogy magam után húzzam, de előtte még Yvonne-hoz fordultam - Megleszel?
- Megyek veletek, köszönök a többieknek - mosolyodott el halványan, s követett minket. Ahogy beljebb sétáltunk, úgy kerültek elénk sorban a többiek is.
- Niall-t már ismered - magyaráztam a füléhez hajolva, hogy a többiek kiabálásától ugyanúgy halljon - Ott a menyasszonya, Gemma - mutattam a vörös hajú lányra, aki éppen Betsy-nek segített kipakolni az asztalra - A szőke lány mellette Betsy- Blue, Harry jegyese, és valahol, itt van Hazz is - kerestem a göndör hajú barátomat, akit meg is találtam keresztül rohanva a házon, a hátán, 16 éves fogadott lányával - Akivel rohangál, Abby, a lányuk - bólintott jelezve, hogy érti - Akkor ugye Louis-t már ismered, az előbbi jelentből - nevettem fel - Nos, azt hiszem még csak ők vannak itt - vontam meg a vállam.
- Paynoooo - üvöltötte mellőlem Josey - Ugye nem baj, ha ellopom Zana-t, meg Yvonne-t? Kell a segítség a konyhában, és ti hímek tudjuk, hogy képtelenek lennétek bármit is segíteni.
- Drága, Josey, hogy csinálod, hogy mindig igazad van? - kérdeztem vissza, de csak a szemét forgatta, és már magával is ragadta Zana-t - Menj te is - mosolyogtam el Yvonne-ra - Nyugi, nem esznek meg, főleg, hogy újra a normális vagy - nevettem el a végét, mire ő is felkuncogott. Apró puszit hintett az arcomra, majd el ia tűnt a konyhában a többi nőneművel együtt.
Vigyorogva huppantam le a többi sráchoz, akik mintha csak erre vártak volna, egyből felém fordultak, hogy minden újat megtudjanak.
- Haver, Yvonne- val mi lett? - tette fel a legelső kérdést Louis - Évek óta nem láttam így felöltözve - ámult el - Sőt, hogy-hogy itthon van?
- Fogalmam sincs, mi történt vele, de nem is izgat, addig, amíg ilyen. Ilyen volt, mikor összejöttünk, és tényleg hiányzott ez az énje. Ma, sírva kért bocsánatot, amiért olyan volt, amilyen, és kérte, hogy kezdjük tiszta lappal - tártam szét a karjaimat, hatra dőlve a helyemen.
- Te pedig igent mondtál - bólogatott mindentudóan Harry - Jól tetted, tényleg jól áll a képeden ez a bárgyú vigyor - veregette meg a vállamat, majd Louis-ra nézett - Mesélj csak, Tommo-kám, hogy is jöttél össze a húgommal? - csapta térden az említettet, akinek csak széles vigyor kúszott az arcára.
- Nyílt titok volt, hogy amióta tavaly felbukkant a turnén, odáig vagyok érte, és rengetegszer be is próbálkoztam, de többször el is utasított, aztán tegnap este 11-kor beállított hozzám, elhadarta, hogy szeret, és utána lefeküdtünk - fejezte be a mese végét, csillogó szemekkel.
- Pont, mint Harry és Betsy- Blue! - kacagott fel Niall, visszaemlékezve arra, hogyan is jött össze Harry és a szőke énekeslány.
- Ja, csak én azért nem meséltem Blue bátyjának arról, hogy megdugtam - morogta Harry duzzogva, keresztbe fonva a karjait maga előtt.
- Uhg, bocs haver - húzta be a nyakát Louis - Egyébként, Malik-ék nem jönnek? - nézett körbe, hogy megtalálja a páros legalább egy tagját. - Nem, most nem érnek rá. Perrie szüleinek jelentik be, hogy Pezz terhes - elhúzruk a szánkat, tudtuk, hogy szegény Zayn-nek nem lesz könnyű dolga azzal, hogy beadagolja az Edwards szülőknek, hogy felcsinálta a lányukat. Bár a csapatunkból még csak Harry-nek van egy nevelt lánya, s nekem lesz majd egy gyerekem, de mégis együtt éreztünk a barátunkkal.
Halkan beszélgettünk számunkra érdekes dolgokról - az új kocsink, vagy a tegnapi focimeccs -, mikor a társaságunk legnagyszájubb tagja, Josselyn meg sem szólalt.
- Szívünk elrablói, drága hímeink, a vacsora tálalva - hajolt meg színapdiasan. Mind a négyen kuncogva sétáltunk ki a konyhába.
Mosolyogva ültem le az asztalhoz Yvonne mellé, átölelve a vállát. Zana velünk szemben Abby- vel beszélgetett, így megnyugodtam, hogy a gyermekem anyja 9 hónapig jól meglesz a barátaimmal.
Feleségem sóhajtva bújt közelebb hozzám, bennem pedig melegség áradt szét a gondolatra, hogy újra van mellettem valaki, aki akár szó nélkül megölel, megpuszi, vagy csak úgy reagál, ahogy Yvonne tette. Jól esett, hogy valaki újra törődik velem, és én is ezt tehetem valakivel.
- Jó titeket újra így látni - mosolyodott el Betsy, ahogy ránk nézett - Rég voltatok ennyire aranyosak - biccentette oldalra a fejét, véletlenül megfejelve vőlegénye vállát, aki ijedten kapta felé a tekintetét.
- Oh, bébi - vigyorodott el Harry, amint meglátta, hogy a lány a fejét fogja. Karját átvetette Betsy vállán, s közelebb húzva magához csókot nyomott a fájó pontra - Ha hozzám alarsz bújni, csak szólj - nevetett fel - Nem kell összetörni magad az az izmos vállamon - Betsy csak a fejét rázva nevetett rajta, egészen addig míg göndör barátunk egy csókot nem nyomott az ajkára - Szeretlek, bébi.
Igen, kétségtelenül féltékeny voltam rájuk.


Sziasztok:)
Sajnos most nincs kép, mert a blogger ismételten nem szeret engem:( 
Nos, a résszel kapcsolatban lehet meggondolom magam, és dupla lesz a héten, mert ez, a mostani nem nyerte el igazán a tetszésemet, bár máshogy nem igazán tudtam megoldani a találkozást a bandával. 
Ha tetszett, hagyj nyomot magad után!:)
L-J-P,
Xxx. Lacy❤