01. - Lehetőségek

Liam Payne 

Hangosan kiabáltam a tévével, amiben éppen egy igen fontos focimeccs ment, mikor megszólalt a telefonom. Sörösüvegemet lecsaptam a dohányzóasztalra, majd a csörgő készülékért nyúltam.
- Liam Payne - mutatkoztam be.
- Jó napot uram! Candice Wyatt vagyok, a béranya program vezetője - szólalt neg egy határozott nő, akinek valahonnan tényleg ismerős volt a neve.
- Miben segíthetek? - kérdeztem zavartan - Ugye a feleségem elküldte az aláírt szerződést?
- Igen - igen, persze. Csak annyi baj van vele, hogy nem jelöltek be valamit. Tudna most válaszolni, vagy hívjam magát később?
- Nem, nem. Mondja csak - köszörültem meg a torkom, míg magamban Yvonne- t szidtam, amiért még egy szerződést sem képes rendesen kitölteni.
- Rendben - sóhajtotta - Szóval ugye két lehetőségük van. Az egyik, hogy teljsen vérszerinti szülei lesznek a gyermeknek, ami egy kicsit bonyolultabb folyamat. A másik viszont, hogy csak maga lesz a gyermek vérszerinti apja, amihez csak a magától származó spermiumra van szükség, és a megtermékenyítés a béranya megérkezése napján megtörténhet, a kijelölt egészségügyi intézményben - sorolta a lehetőségeket, én meg azon gondolkoztam, hogy ha egyszer mégis bekövetkezne a válás, hogyan ítélnék nekem a gyerek teljes felügyeletét.
- A második lehetőséget választom - hadartam pár percnyi csend után.
- Oh - lepődött meg egy pillanatra - Rendben, akkor ezt még bejelölöm, Miss Lewis pedig ma késő este meg is érkezik.

✖✖✖

Az ébresztőórám csörgésére kaptam fel a fejem, este 11-kor. Indulnom kellett a reptérre, hogy elhozzam a bizonyos Miss Lewis-t. Yvonne még nem volt itthon, s bár tudtam, hogy a fotózásnak órák óta vége, különösebben nem érdekelt hol van. Magamra kaptam egy szürke mackófelsőt, és egy melegítő gatyát, majd a kulcsaimat felkapva a kocsimhoz siettem.
A rádiót halkra állítottam, hogy valami ébren tartson, míg odaérek, és a reptéren veszek egy kávét. A számok sorban követték egymást, de estefelé már nem túl sok pörgős számot adtak, így a szemeim egyre hosszabb ideig maradtak csukva.
A parkolóban megpróbáltam rendezni a kinézetem, de mikor rájöttem, hogy a hajam borzalmasabban már nem is állhatna, inkább a fejembe húztam a kapucnimat. Gyorsan, az esetleges kapcsolatokat kerülve az emberekkel szlalomoztam el a kávézóig, ahol kértem két pohár italt. Mert ugye, bunkóság lenne egy pohárral odaállítani.
Leültem a terminálba, és a telefonomon kezdtem el nézelődni, s mivel egy kicsit hamarabb érkeztem a kelleténél, így unalom űzésként válaszoltam néhány rajongónak.
- Elnézést - szólalt meg előttem valaki. Erős amerikai akcentusa volt. Felnéztem rá. A 24-25 éves lány zavartan méregetett, én pedig egy hatalmas sóhaj után felálltam, hogy teljesítsem a fel nem tett kérdést. Ám mielőtt mellé léphettem volna, felém nyújtotta a jobb kezét - Zana Lewis.
- Oh- ouh, huh - makogtam meglepetten, mire halványan elmosolyodott - Liam Payne - mutatkoztam be fejrázva, megpróbálva felébredni a döbbenetből. Az én elképzeléseim szerint egy 30-40 éves, lassan őszülő nő volt a béranya. Ezzel ellentétben ő fiatal, velem egy idős, éjfekete hajú, mogyoróbarna tekintetű, hihetetlenül csinos lány volt - Tessék, gondoltam kelleni fog - nyújtottam felé a kávét - Um, nem tudtam, hogy ihatsz- e koffeines cuccot, így inkább mentest kértem - kedvesen mosolygott, mikor elvette.
- Köszönöm. Urgh, mehetünk esetleg? Nagyon fárasztó utam volt - kérdezte, míg kivettem a kezéből a hatalmas bőröndjét - Mikor, ummm, mikor szeretné megcsináltatni a beavatkozást?
- Először is, tegezz - mosolyogtam rá - Alig vagyok idősebb nálad, szerintem. Másodszor, pedig, most már nincs nyitva a központ, így holnap, amint felébredtél, akár mehetünk is. Hátha a feleségem is ráér akkor.
- Rendben - bólintott, majd belekortyolt a kávéjába - A feleséged hol van most? Mármint, ha nem túl személyes a kérdés - zavarodott meg egy pillanatra.
- Nem, nem az - nyugtattam meg - Valahol a városban kószál - vontam meg a vállam. Nem volt kedvem kifejteni, hogy éppen valahol baszatja magát. Még nincs bizonyítékom.
- Oh, oké - sóhajtotta, és belepréselődött a kocsi anyósülésébe - Mennyivel jobb ez, mint a repülőn - motyogta.
- Nem első osztályon jöttél? - fordultam felé, felvont szemöldökkel.
- De, csak egy kölyök ült mögöttem, aki kengurunak képzelte magát - kuncogott halkan - És, erm én veletek fogok élni?
- Gondoltam rá, hogy veszek neked egy lakást, de szeretném, ha a gyerekem anyja közel lenne hozzám, mármint meg tudnám figyelni. Javarészt úgyis csak ketten leszünk otthon, mert Yvonne mindig fotózásra jár.
- Uh, hát rendben. Már csak egy kérdés, utána nem zavarlak, ígérem - emelte fel a kezét, s mutatta ujjaival, hogy valóban csak egy kérdése lesz.
- Zana - sóhajtottam nevetve - több, mint kilenc hónapig minden nap látni fogjuk egymást, megmerem kockáztatni, hogy akár még barátok is lehetünk. Több kérdésed is lehet.
- Nem, most nem. Fáradt vagyok, ezt az egyet is már többször elfelejtettem - kuncogott - Ha elmész egy másik városba, országba koncertezni, én maradok?
- Nem. Attól tartok velem kell jönnöd. Nem hiszem, hogy egyedül hagynálak. És ne sértődj meg, de Yvonne-t nem fogod különösebben érdekelni. Attól félek a gyerek sem. Viszont azzal, hogy velünk jössz, lehet csak bajba sodorlak. Mármint a rajongóink veszélyesek, mi sem vagyunk teljes biztonságban tőlük. Szóval ezen inkább még gondolkoznék. Abban viszont biztos vagyok, hogy az utolsó másfél hónapodban nem megyünk koncertezni, hogy tényleg vigyázhassak rád.

- De, erre semmi szükség - reagálta le egyből - Tudok vigyázni magamra, nem kell, hogy hanyagold a munkádat miattam.

- Zana - sóhajtottam, míg kiszálltam a kocsiból, és az ő oldalára siettem, hogy kinyissam az ajtaját - még mi sem tudjuk megvédeni magunkat  - ráztam a fejemet, és megragadtam a karját, hogy kisegítsem az autóból. A garázs másik oldala továbbra sem állt autó, így szinte biztos voltam benne, hogy Yvonne még mindig nem volt otthon, és reggelig nem is fog hazaérni - Gyere, megmutatom a szobádat, majd holnap körbe vezetlek - bólintott és engedelmesen követett, a vendégszobához, ami az én szobámmal volt szemben - Ha bármi baj van, itt leszek szemben, Yvonne pedig mellettem, bár nem hiszem, hogy ő segítene - vontam meg a vállam, rutinosan elsiklottam a tény felett, ami neki igen hamar feltűnt.
- Nem alszotok egy szobában? - vonta fel a szemöldökét, neki dőlve az ajtónak. Elhúztam a számat, és lehajtottam a fejemet.
- Elég régóta nem - motyogtam - Most jobb, ha alszom, már fáradt vagyok - váltottam témát, hátat fordítva neki megragadtam a hálóm kilincsét - Holnap még beszélünk, jó éjt, Zana - suttogtam, ott hagyva őt a folyosón.

A szobámba lépve hangosan kifújtam a levegőt, a szemeimet összeszorítva próbáltam kizárni, hogy mennyire elcsesztem mindent.
Ellöktem magam az ajtótól, s a pólómat a földre hajítva beborultam az ágyba. A takarót a nyakamig felhúztam, az arcomat egy párna alá rejtettem.
Mélyeket lélegeztem, inkább valami dalra gondoltam, ahelyett, hogy azon tanakodtam volna, hol van a feleségem, miközben lassan elaludtam.




Sziasztok!:) 
Meghoztam az első részt, remélem elnyeri a tetszéseteket. Ha igen, hagyj nyomot magad után!:)
L-J-P, 
xxx.Lacy. 

00. - Béranyasági szerződés

Liam Payne
2016. Január 21. 

/Béranyasági szerződés 

Amennyiben a két felülírott - Liam Payne és Yvonne McGuffe - aláírja a szerződést, a következő szabályok lépnek fel az alulírott - Zana Lewis - számára: 

- Egészséges táplálkozás, ami tartalmazza a napi 3 féle zöldség és gyümölcs fogyasztását, valamint naponta minimum 2 liter folyadék bevitelét. 

- Nem dohányozhat. 

- Nem fogyaszthat alkoholt. 

- A várandósság idejére a felülírottak - Liam Payne és Yvonne McGuffe - által kijelölt lakásba költözik. 

- Hol létéről - a csecsemő egészsége és biztonsága érdekében - mindig tájékoztatja a felülírottakat - Liam Payne és Yvonne McGuffe -. 

- Ha az alulírott - Zana Lewis - megszegi a pontok bármelyikét, ezzel veszélyeztetve a gyermek egészségét, a szerződés felbomlik, a csecsemő megszületése után fizetés nélkül kell távoznia. 

Amennyiben ezek a feltételek megfelelnek az alulírott - Zana Lewis - számára, írja alá a dátummal ellátott vonal alatt található kijelölt helyen./

- Muszáj ezt? - sóhajtottam. Barna  tincseim közé túrtam. Eldobtam magam elől a papírt, amit a nő már aláírt, és hátradőltem. Már csak az én aláírásom hiányzott, Yvonne pedig már türelmetlen volt - Továbbra sem értem, hogy miért nem tudod te kihordani a gyerekünket - ráztam meg a fejem kissé értetlenül.

Yvonne és én két éve voltunk házasok, mikor én már a 25-öt, ő pedig a 24-et töltötte, és megértünk a gyerekvállalásra. Bár egy baba mindkettőnknek jót tett volna, és talán felfűtötte volna - az amúgy elhűlt - házasságunk, drága feleségem nem akart belemenni, hogy ő legyen terhes.

Ott volt az örökbefogadás, de arra éveket kellett volna várnunk, hogy a várólista élére kerüljünk. Lehettünk akármennyire híresek és gazdagok, az állami ügyekbe nem szólhatunk bele.

Akkor jött a béranyaság. Yvonne egy barátnője vetette fel az ötletet, sőt még ajánlott is egy nőt, Zana-t. Eleinte kicsit féltem ettől az egész béranyásditól, de ha ez kell ahhoz, hogy Yvonne és köztem a dolgok jobbak legyenek, akkor bármit megteszek. Egy válási procedúra igen hosszú folyamat, ráadásul a vagyonom felét neki ítélnék.

A kapcsolat Yvonne és köztem az esküvő után egy évvel romlott meg. Igaz, hogy én egyre kevesebbet turnéztam, és megpróbáltam a lehető legtöbbet itthon lenni vele, az esetek többségében egyedül voltam, vagy valamelyik srácnál tunyultam. Habár, mára szinte mindenkinek családja van.
Yvonne eléggé felkapott modell lett, s bár nem csodálom, hiszen gyönyörű nő, de örülnék neki, ha egy kicsit több időt fordítana a magányos férjére, mint egy- egy fotózásra.
Hülyén hangozhat, és marha nagy hülyeség is, de sokkal boldogabb lennék, ha elválhatnék tőle, mert a látszat ellenére, amit gondosan felépítettünk, hogy senkinek ne tűnjön fel, hogy már semmi nem olyan, mint három - négy éve volt. Valamint abba sem lennék biztos, hogy képes lenne aláírni a válási papírokat.
Yvonne menthetlenül önfejű és makacs volt, mindemellett még szőke is. Egy - egy vitánk után, vagy például ilyenkor, mikor arról van szó, hogy miért nem akarja kihordani a gyerekünket, elgondolkozom, hogy mi is fogott meg benne annak idején, mert, mint említettem makacs, önfejű, buta, nem mellesleg egy pénzéhes boszorkány is.
Be kell látnom, hogy soha nem voltam belé szerelmes, csak mindenképp kellett egy kapaszkodó, egy mentőöv, aki megment attól, hogy egyedül öregedjek meg, Ő pedig rosszkor volt rossz helyen. Elhamarkodott döntés volt 23 évesen megházasodni, főleg egy ilyen nővel, de mikor már anyáék is folyton a gyerekkel és a házassággal jöttek, besokkaltam és megkértem az aktuális barátnőm kezét. Akárki lehetett volna.
Ahhoz képest, hogy régen reménykedtem benne, hogy az idő múltával majd beleszeretek, ez nem történt meg. Talán még azon se lepődnék meg, ha kiderülne, hogy megcsal.
- Jajj, Liam - sóhajtott fel drámaian, majd megkerülte az asztalt és leült az ölembe. A fejét oldalra döntötte, felvette a legnyájasabb mosolyát, és karjait a nyakam köré fonta. Kelletlenül sóhajtva kereszteztem kezeimet a derekán. Időtlen idők óta még csak meg sem öleljük egymást - Nekem vigyáznom kell az alakomra! Hogy néznék ki a plusz kilókkal? Mint egy bálna!
- A gyerekünk miatt szednél fel pár kilót! - kiáltottam kicsit ingerülten - Nem hiszem el, hogy ennyire érzéketlen vagy, Yvonne! - morogtam. Duzzogva cicceget, de továbbra sem szállt ki az ölemből, csak az asztalon lévő vízért nyúlt, hogy ihasson egy kortyot. Megforgattam a szemeimet.
- Most akkor, szeretnél gyereket vagy, nem? - kérdezte hosszas csend után. Lelöktem az ölemből, mire kényesen felnyávogott, de látva az arckifejezésem hamar be is fogta. Magamhoz rántottam a papírt, majd megragadtam a nyamvadt tollam és aláfirkáltam, ahol kellett.
Legalább nem leszek mindig egyedül. Úgyse vinné magával a kicsit sehova.
- Jaj, Liam,  köszi! - ugrándozott. Nem tudtam eldönteni, hogy tényleg ennyire örül, vagy csak megjátssza - Akkor ezt most el is faxolom, majd ki kéne menned a reptérre, amikor érkezik Zana. Mennék én is veled, de tudod sajnos fotózásom lesz - húzta el a száját, majd  a táskáját felkapva távozni készült - Légy jó, cupp- cupp! - vinnyogta, s végre elhagyta a házam.

Sziasztok!:) 
Huh, fura úgy belekezdeni egy történetbe, hogy újra egyedül alkotok. 
Umm, remélem elnyeri a tetszéseteket, legalább annyira, hogy nyomot hagyjatok magatok után. 
L- J - P, 
Lacey xxx.