Szülinapi rééész!:)
A részek további érkezéséről annyit, hogy most egy ideig nem lesz új.:(
Jó olvasást, ne feledd; számít a véleményed!💕
L-J-P,
Xxx.Lacy
Liam Payne
2016. Március 13.,
Már úgy mentem fel a színpadra, hogy két vizipisztoly volt eldugva a zsebeimben, és alaposan felmértem merre vannak a vizes palackok. Mellettem Louis hasonlóan cselekedett, még a koncert elején rám kacsintott, jelezve, hogy bizony ma sem menekülök a szokásos csatánk elől. A szívem őrült tempóban csapkodott a mellkasomban, ahogy egyre közelebb sétáltam a színpad széléhez. Nem értettem, hogy miért van ez, hiszen csak egy újabb idióta csatáról volt szó, köztem és Louis között, a rajongók szórakoztatására.
Harry teljes beleéléssel énekelte a Better Than Words-ben lévő szólóját, mikor a fülesen keresztül kaptam az utasítást, hogy itt az ideje elkezdeni a pancsolást. Elhúztam a számat, miközben Harry-re néztem. Utáltam őt megzavarni.
De, még mielőtt gondolkodni kezdhettem volna, Louis pontos célzással az arcomba irányította kék vizipisztolyának vízsugarát.
- Komolyan, haver? - tettem felháborodást, és megtöröltem az arcom, majd a farzsebeimből előhalásztam a kis puskákat - Ezt most visszakapod - szűkítettem össze a szemeimet, előre nyújtva a karjaimat, a lehető legtökéletes pontot kerestem, amit meglőhetek. Nem, nem éreztem magam egy western filmben.
A rajongók hangosan sikítottak, miközben fel-alá rohangáltunk a színpadon, egymást kergetve, egészen, addig, amíg ki nem fogyott a teljes vízkészletem. Louis ördögi vigyorral és egy palack vízzel közelített felém, s tudtam, hogy már megint vesztettem.
- Oké, tesó, te nyertél - emeltem védekzeően magam mellé a kezeimet, eltakarva az arcomat, amin idegesítően lassan csorogtak le vízcseppek - Kérlek ne bánts! - sipítottam, eltorzított, lányos hangon, mire Louis-ból kitört a nevetés, így egyensúlyát elvesztve, görnyedt össze, a vizet merő véletlenségből a cipőmre borítva.
- Wuh, bocs haver! - kiáltotta, megveregetve a vállaimat. Gyorsan, "pasisan" megöleltük egymást, aminek hatására a rajongók hangos visításba kezdtek a Lilo örömére.
- Egy kis csendet kérek, um, lányok! - szólalt meg Harry reszelős, rekedtes hangján, újabb szünetben a dalok között. Furcsállva meredtünk rá, mikor körbe járkálva a színpadon, kezeivel legyezve próbálta csendesíteni a rajongóink tömegét. Felvont szemöldökkel meredtem Niall-ra, aki ugyanolyan értetlenül széttárta a karjait, és megvonta a vállát - Nos, wuh, most ez mindenkinek meglepetés lesz - vakarta meg zavartan a tarkóját. Lehunyta a szemeit, és mély levegőt vett - Még nekem is - motyogta - Szóval, mint tudjátok van egy gyönyörű társam a mindennapokban. Huh, és szóban már eljegyeztem őt, de, wuh, még csak most vitt rá a lélek, hogy ténylegesen is megtegyem. Mikor lenne jobb alkalom, mint most? - nevetett fel kínjában, tekintetével a lányt keresve. Betsy, a színpad felém eső részén állt, meglepett, könnyes tekintettel. Mosolyogva sétáltam a biztonságishoz, a lehajolva hozzá, a fülébe suttogtam.
- Hozza ide, a könnyes szőke lányt - mutattam Betsy-re, aki hevesen, már- már zokogva rázta a fejét.
- Betsy - Blue-t? - kérdezett vissza, míg én egy bólintással válaszoltam. Néztem, ahogyan az izmos, magas fickó kiemeli a lányt Zana-ék társaságából. Zana hitetlenkedve, csodálkozva figyelte az eseményeket, míg Gemma és Joss büszkén meredtek testvérükre. Karjánál fogva felhúztam Betsy-t a színpadra, aki halkan, remegve rebegett egy köszönömöt.
- Tehát ott jártam, hogy még nem volt hivatalos - folytatta Harry, lassan féltérdre ereszkedve. A szőke lány a szája elé kapta kezeit, a válla már rászkódott a sírástól. A rajongók pedig, csodával határos módon mély csendben figyelték az eseményeket - Wuh, olyan jó beszédet összeszedtem magamban, de most egy szót sem tudok felidézni belőle - hajtotta le a fejét Harry - Csoda vagy, az én csodám. Soha, semmilyen álmomban nem hittem volna, hogy megkaphatok egy ilyen lányt, mint te. Ráadásul borzalmas bonyolultan indult a kapcsolatunk, rengeteg akadállyal, mint például Casey - Betsy felnevetett egykori exe említésén, de hamar komolyra váltott - Hiányoztál akkor, nagyon. Nem hittem, hogy sokáig bírnám még a mosolyod, a nevetésed, a csillogó barna szemeid és az érintésed nélkül. Aztán szerencsére kibékültünk, és azóta mellettem vagy. Van egy csodálatos, gyönyörű lányunk, aki a legnagyobb rajongónk - pillantottak ki a kordonok mellett álló Abby-re - Rengeteg dolgot köszönhezek neked, Blue - fogta tenyerébe Betsy apró mancsait - Legfőbbképp azt, hogy mellettem vagy és elviselsz..
- Bökd már ki, Hazza! - szólt közbe Louis vigyorogva, mire mindenki felnevetett.
- Kuss, Tommo! - kuncogott zavartan Harry - Hozzámjösszfeleségül? - hadarta el hirtelen, és gyorsan. Szinte alig értettük.
- Ez még kérdés volt?! - kiáltotta Betsy, egyenesen Harry nyakába katapultálva magát, miután a göndör felhúzta az ujjaira a gyűrűt.
Ezek ketten mindig elérik, hogy féltékeny legyek.
✖✖✖
- Igazából - dobott egy szem szőlőt a szájába Zana, miközben a sminkes asztalomon ült, keresztezve lógatta le a lábait - irigylem Besty és Harry kapcsolatát. Meg úgy, mindenkiét, akinek van - vont vállat. Kérdőn pillantottam felé a vállam felett, miközben a cipőmet kötöttem be.
- Miért? - kérdeztem, felé sétálva és elcsórva egy fürt gyümölcsöt.
- Hát, tudod - nyelt egy nagyot - nekem soha nem lesz ilyen. Mármint, érted. Senki nem bírná elviselni, hogy mindig más gyerekét várom - hajtotta le a fejét, és a cipőjét kezdte el kémlelni - Na, meg nem hiszem, hogy utaznának velem mindenhova.
- Ez hülyeség - emeltem fel a fejét, mutatóujjammal az álla alá nyúlva - A leendő férjed egy szerencsés ember lesz. Mert lenyűgöző, amit teszel, ráadásul okos is vagy, na meg, wuh, gyönyörű - nyomtam egy puszit a homlokára a mondandóm végén - Hidd el, az igazi már vár rád - kacsintottam, lesegítve őt az asztalról - Ugye bírod a rajongókat? - torpantam meg, a nagy vasajtó előtt, ami elválasztott minket a külvilágtól. Karomat átvetettem a vállain, közelebb húzva őt magamhoz, hogy véletlenül se veszítsem el, ha Paddy-nek nem sikerülne visszafogni a lányokat.
- Én bírom, Liam - sóhajtotta, összekulcsolva ujjait, az enyémekkel - Csak nem tudom, hogy majd mikor már a baba nagyobb lesz, ő mennyire fogja ezt bírni - sóhajtotta - Vagy nem kéne eljárnom a koncertekre, vagy nem is tudom. De, veszélyes lesz számára. Sőt, talán még én is belehalhatok - suttogta a végét, én pedig nem válaszoltam rá, csak szorosan magam mellett tartva, mosolyt öltve magamra, sétáltam végig a rajongók között. Amint beültünk az autóba, Zana egyből elhúzódott tőlem, mintha csak kötelességből viselné el az érintéseimet.
- Hogy érted, hogy bele is halhatnál? - szólaltam meg, hosszas hallgatás után, rá sem nézve, az ablak, hideg üvegének támasztva a fejem.
- Egy vetélés baromi veszélyes lehet, Liam - motyogta, összepréselve ajkait - Egyszer majdnem belehaltam.
- De, mégis folytattad - fordultam felé, kíváncsi tekintettel - Miért?
- Hosszú történet, annyira nem is érdekes. Nem akarlak untatni. Mesélj inkább, mi a helyzet Yvonne-val? - terelte a témát feltűnően gyorsan. Biccentettem, megértve, hogy ez nem olyan téma, amit erőltetnem kéne. A hajamba túrva sóhajtottam fel, lábaimat keresztezve gondolkoztam, hogy mit is kéne mondanom.
- Próbálkozunk, erősen próbálkozunk, hogy minden a régi lehessen.
