Liam Payne
2016. Február 24.,
- Helloo, Payne család! - lökött arrébb Harry, mikor berontott az ajtón, maga után húzva Abigail-t. Besétált a nappaliba, ám mikor nem talált ott senkit, megtorpant - Hol vannak, a nőid, Payno?
- Hoho, Styles - ráztam meg a fejemet, lehuppanva a kanapéra. Abby velem szembe, a fotelre ült, az apja pedig mellém. Szinte egyből felrakta a büdös lábait a dohányzóasztalra - Nem a nőim. Csak az egyik.
- Tényleg, minden rendben van a gyerekkel? - kérdezte Abby, apja szavába vágva. Mosoly kerekedett az arcomra, ahogy felmerült a gyermekem. Alig pár napja derült ki, hogy Zana tényleg teherbe esett, így már csak kilenc hónapot kell várni, hogy a karjaimban tarthassam életem értelmét.
- Szeretnél képet látni? - azonnal bólintott, lelkes mosollyal az arcán, csillogó szemekkel - A konyhában van, a hűtőn - böktem a fejemmel az említett helyiség felé, a lány pedig egy pillanat alatt ott is termett - Hogy- hogy itt vagytok? - fordultam bandatársam felé, aki csak lazán mosolyogva megvonta a vállát - Csak nem hiányoztam, Hazza? - biggyesztettem le tettett kíváncsisággal ajkaimat.
- Eszedbe se jusson, Payno! - kiáltotta kacagva - Blue elutazott koncertezni, Abbs-el, pedig azon gondolkoztunk, hogy mit is csináljunk. Drága lányom, mindenképp látni akarta Zana-t. Így ide jöttünk - tárta szét a karjait.
- Istenem, de édes! - visította Abby kirohanva a konyhából, a kezében szorongatva az első ultrahang képet.
- Abbs, kicsim - sóhajtotta Harry - Most még csak egy maszat, semmi édes nincs benne - forgatta meg a szemeit.
- Ne köss belém, fater - morogta vissza a lány - Már csak azért is édes, mert Liam gyereke. Gondolj bele, milyen gyönyörű lesz, ahw - meredt maga elé mosolyogva - Ha kisfiú lesz, biztos olyan helyes lesz, mint Liam - harapott az ajkaiba, míg apja egy szúrós pillantással illette 15 éves lányát - Jaj, nem úgy értettem! - legyintett, ismét a képet bámulva - Ha pedig kislány lesz, ugyanolyan gyönyörű lesz, mint Zana - sóhajtotta.
- Na, ebben igaza van - dőlt hátra Harry keresztbe font karokkal - Tényleg jó bőr - vonta fel a szemöldökét vigyorogva. Abby-vel két oldalról, egyszerre rúgtuk bokán.
- Leszállni a gyermekem anyjáról!
- Neked ott van anya! - kiabáltuk egyszerre. Egy ideig csend honolt a nappaliban, majd egyszerre nevettük el magunkat.
Igazából, ha nem tudnám, hogy adoptálták, simán azt hinném, hogy Abigail Harry és Betsy-Blue közös gyereke. Mogyoróbarna, göndör fürtök, kreol bőr, és olajbarnás-smaragdzöldes szemek jellemezték. Egyszerűen gyönyörű volt, megértettem, hogy Harry miért félti a szeme fényét.
- Mi a nevetés tárgya? - blattyogott be hozzánk Zana, ragyogó mosollyal. Barna haját egy laza copfba kötötte, csak egy-két tincs volt szabadon. Szűk farmert, és egy kötött pulóvert viselt.
- Fater szerint gyönyörű vagy - vonta meg a vállát Abby, a kezébe nyomva a képet. Zana belepirult a lány mondatába, zavartan el is tűrt egy tincset a füle mögé, miközben mindkettőjüket egy- egy arcra puszival köszöntötte. Mikor elért hozzám, felpattantam, és egy szoros ölelésben részesítettem.
Ezalatt a lassan egy hónap alatt, amit velünk töltött egészen jól összeszoktunk, és megérzésemhez híven, barátok lettünk - Mindegy is - legyintett Abby - Egyébként gratulálok! - ölelt meg mindkettőnket.
- Köszönjük! - borzoltam össze a haját, mire hangosan felmorgott, és szúrós pillantásokkal illetett - Yv-et hol hagytad? - figyeltem újból Zana-ra.
- Ummm, kitett most a kapu előtt, de azt mondta még orvoshoz kell mennie - mutatott zavartan az ajtó felé, ahonnan az előbb bejött - Elvileg egy órán belül itt lesz - vonta meg a vállát. Leült a folyamatosan vigyorgó Styles lány mellé, aki abban a pillanatban, a még lapos hasára simította a tenyerét. Halkan kuncogtak Abby egy-egy megszólalásán, míg mi Harry-vel, elbűvölve figyeltük őket.
✖✖✖✖
- Milyen napod volt? - tettem le Zana elé egy bögrét, csordultig friss koffeinmentes kávéval. Leültem vele szemben, a konyhasziget másik oldalára, s a könyökömet behajlítva, az öklömön támasztottam meg a fejem. Elgondolkozva biggyesztette le ajkait, két ujja közé csípte állát, oldalra biccentve a fejét.
- Nem is tudom - vonta meg a vállát - Talán, fárasztónak mondanám - húzta el a száját - Kezdem érezni a terhesség jeleit, pedig még vagy két hetes lehet - kuncogott fáradtan - De, örültem, hogy egy kevés időt eltölthettem Yvonne-val. Amikor elhoztál a reptérre, és meséltél róla egy keveset, azok alapján egyáltalán nem volt szimpatikus. Viszont a mai, csajos nap után rájöttem, hogy aranyos és kedves. Talán csak akkor visel álarcot, ha az utcán vagyunk, és rajongók vannak körülöttünk. Velük nem mosolygott annyit, de próbált minél jobban hozzájuk állni, még akkor is, ha bántották. Mármint szavakkal, nem fizikailag, mert ugye azt a testőrök nem hagyták volna, és láttam, hogy rosszul esett neki, mert ez mindenkinek rossz lenne, én se tudnám elviselni, és megakartam védeni, de nem mertem, mert... - hadarta össze-vissza hadonászva. Felnevettem, s felálltam, hogy lefogjam a kezeit, hiszen a nagy hadonászás közben majdnem leverte a bögréjét.
- Hé, nyugi - kuncogtam, ahogy a kezeim közé vettem az övéit. Apró és puha mancsai voltak, amik tökéletesen illettek az enyémekbe - Megértem, mit akarsz mondani - döntöttem oldalra a fejemet, szélesen vigyorogva, ahogyan a kipirult, álmos arcát figyeltem - De, tökéletesen tudom, hogy mindjárt elalszol, szóval most szépen elmész aludni - húztam le a székről, de ő csak lebigyesztett ajkakkal, könyörgő, kiskutya szemekkel nézett fel rám.
- Paynooooo - nyújtotta felém a kezeit, akárcsak egy kisgyerek. Elképzeltem, hogy majd a gyerekünk is pontosan ilyen lesz. Sötét, göndör fürtök, mogyoróbarna, igéző, őzike szemekkel, gödröcskés mosollyal, piros arcokkal. Már most biztos voltam benne, hogy akármit fog kérni, s így fog rám nézni, abban a pillanatban teljesíteni fogom akármi legyen az - vigyél feeeeeel! - motyogta, aprón elmosolyodva. Felsóhajtottam, hátatfordítva jeleztem, hogy ugorjon fel a hátamra, amit egy pillanaton belül meg is tett. Kecses, formás lábait keresztezte a csípőmön, míg karjaival a nyakamat ölelte körbe, kislányosan kuncogva. Lovakéhoz hasonló hangot haklattam, miközben felbaktattam a lépcsőn, egészen a szobájáig. Letessékeltem a hátamról, majd szembe fordulva vele, szorosan megöleltem.
- Szép álmokat, Zana hercegnő - nyomtam egy puszit a homlokára, majd irányt változtatva a hálom felé fordultam.
Az ajtóban Yvonne állt, vállát neki döntve a falnak. Szőke haja egy zilált lófarokba volt a feje tetejére kötve. Egy fekete pólót viselt, vékony ugyanolyan színű blézerrel, és szűk szaggatott farmerral. Karjait keresztezte a mellei alatt, halványan, már-már keserűen. Felvont szemöldökkel sétáltam közelebb hozzá, tenyereimet a derekára simítva, bújtam közelebb hozzá, arcomat a nyakába fúrva. Nyakam köré fonta a karjait, teljes testével nekem dőlt.
- Nagyon jó apa leszel - suttogta elhúzódva tőlem, hogy a szemeimbe nézhessen. Apró csókot nyomtam az orrára, amit gyerekesen felhúzott, s ismét visszabújt az ölelésembe.
- Ezt most honnan vetted?
- Csak..., ahogy Zana-val bántál. Olyan volt, mintha a lányod lenne - piszkálta a hajamat, a tarkómnál.
- Úgy viselkedik, mint egy kislány - nevettem fel - Remélem kislány lesz - hajtottam a fejemet a vállára.
Hai, csajok!:)
Nincs sok mondandóm, borzalmas, unalmas katyvasz, de kell:')
A NYÁR UTOLSÓ RÉSZE, MAF.
Jó olvasást, véleményed számít!
L-J-P,
Xxx.Lacy
04. - Kétségtelenül féltékeny voltam rájuk
Liam Payne
2016. Január 24.,
- Azta, Payno milyen kíséreted van! - kiáltott fel Louis, mikor beléptünk a Styles rezindencia ajtaján. Felnevettük, bár a jobbomon álló Zana kicsit zavart volt - Huh, hello Yvonne! - köszöntötte meglepetten a feleségemet - Hirtelen meg se ismertelek, azt hittem most...valahol...valahol dolgozol - vonta fel a szemöldökét gondolkozva, hol is kéne lennie a nőnek - Na, mindegy! - legyintett szórakozottan, miközben besétáltumk a tágas nappaliba - És, ki ez a szépség itt a másik oldaladon, Liam? - fordult Zana felé, aki újból zavartam mosolygott.
- Miket beszélsz, Tomlinson? - szólalt fel Josslyn, még mielőtt a lány bemutatkozhatott volna - Nem vagyok elég neked, fafej? - kérdezte sértődötten lebiggyesztett ajkakkal, mire legidősebb bandatársunk egyből megemberelte magát.
- Jaj, bébi tudod, hogy nem úgy gondoltam! - bújt hozzá a legfiatalabb Styles-hoz, aki csak elhúzódott, majd inkább velünk foglalkozott.
- Liam, de rég láttalak, ilyen bárgyú vigyorral - veregette meg a vállamat, miután adott két puszit - Jól áll - kacsintott, szándékosan idegesítve Louis-t.
- Együtt vagytok? - kérdeztem rá, a nyilvánvalóra. Rajtunk kívül majdnem mindenki soknak tartotta a köztük lévő 6 év korkülönbséget, de aki ismerte őket, az tudta, hogy ugyanazon az agyi szinten vannak, és tökéletesen kiegészítik egymást. Már csak arra vártunk, hogy felvállalják a kapcsolatukat, ami isten tudja mióta tart - Gratulálok, Josey - vigyorogtam rá. Megvonta a vállát, és Zana-ra terelte a figyelmét.
- Josslyn Styles, a két tökkel ütött Styles normális kishúga - mutatkozott be neki. Ölelésre tárta karjait, majd mikor Zana nem mozdult a meglepettségtől a karjai közé zárta.
- Zana Lewis - motyogta megilletődve a lány.
- Oh, mi ezt tudjuk! - legyintett Josselyn kacagva - Payno mondta, hogy jössz, mondott rólad pár dolgot, de tudtuk, hogy rólunk úgyse fog mesélni - csapkodta meg a vállam erősen - Tökéletesen igazam van, nemde?
- Ahogy, mondod Josselyn - bólogattam vigyorogva, amiért egy nagyobbat ütött - Na, gyere ismerd meg a többi eszementet is - ragadtam meg a karját, hogy magam után húzzam, de előtte még Yvonne-hoz fordultam - Megleszel?
- Megyek veletek, köszönök a többieknek - mosolyodott el halványan, s követett minket. Ahogy beljebb sétáltunk, úgy kerültek elénk sorban a többiek is.
- Niall-t már ismered - magyaráztam a füléhez hajolva, hogy a többiek kiabálásától ugyanúgy halljon - Ott a menyasszonya, Gemma - mutattam a vörös hajú lányra, aki éppen Betsy-nek segített kipakolni az asztalra - A szőke lány mellette Betsy- Blue, Harry jegyese, és valahol, itt van Hazz is - kerestem a göndör hajú barátomat, akit meg is találtam keresztül rohanva a házon, a hátán, 16 éves fogadott lányával - Akivel rohangál, Abby, a lányuk - bólintott jelezve, hogy érti - Akkor ugye Louis-t már ismered, az előbbi jelentből - nevettem fel - Nos, azt hiszem még csak ők vannak itt - vontam meg a vállam.
- Paynoooo - üvöltötte mellőlem Josey - Ugye nem baj, ha ellopom Zana-t, meg Yvonne-t? Kell a segítség a konyhában, és ti hímek tudjuk, hogy képtelenek lennétek bármit is segíteni.
- Drága, Josey, hogy csinálod, hogy mindig igazad van? - kérdeztem vissza, de csak a szemét forgatta, és már magával is ragadta Zana-t - Menj te is - mosolyogtam el Yvonne-ra - Nyugi, nem esznek meg, főleg, hogy újra a normális vagy - nevettem el a végét, mire ő is felkuncogott. Apró puszit hintett az arcomra, majd el ia tűnt a konyhában a többi nőneművel együtt.
Vigyorogva huppantam le a többi sráchoz, akik mintha csak erre vártak volna, egyből felém fordultak, hogy minden újat megtudjanak.
- Haver, Yvonne- val mi lett? - tette fel a legelső kérdést Louis - Évek óta nem láttam így felöltözve - ámult el - Sőt, hogy-hogy itthon van?
- Fogalmam sincs, mi történt vele, de nem is izgat, addig, amíg ilyen. Ilyen volt, mikor összejöttünk, és tényleg hiányzott ez az énje. Ma, sírva kért bocsánatot, amiért olyan volt, amilyen, és kérte, hogy kezdjük tiszta lappal - tártam szét a karjaimat, hatra dőlve a helyemen.
- Te pedig igent mondtál - bólogatott mindentudóan Harry - Jól tetted, tényleg jól áll a képeden ez a bárgyú vigyor - veregette meg a vállamat, majd Louis-ra nézett - Mesélj csak, Tommo-kám, hogy is jöttél össze a húgommal? - csapta térden az említettet, akinek csak széles vigyor kúszott az arcára.
- Nyílt titok volt, hogy amióta tavaly felbukkant a turnén, odáig vagyok érte, és rengetegszer be is próbálkoztam, de többször el is utasított, aztán tegnap este 11-kor beállított hozzám, elhadarta, hogy szeret, és utána lefeküdtünk - fejezte be a mese végét, csillogó szemekkel.
- Pont, mint Harry és Betsy- Blue! - kacagott fel Niall, visszaemlékezve arra, hogyan is jött össze Harry és a szőke énekeslány.
- Ja, csak én azért nem meséltem Blue bátyjának arról, hogy megdugtam - morogta Harry duzzogva, keresztbe fonva a karjait maga előtt.
- Uhg, bocs haver - húzta be a nyakát Louis - Egyébként, Malik-ék nem jönnek? - nézett körbe, hogy megtalálja a páros legalább egy tagját. - Nem, most nem érnek rá. Perrie szüleinek jelentik be, hogy Pezz terhes - elhúzruk a szánkat, tudtuk, hogy szegény Zayn-nek nem lesz könnyű dolga azzal, hogy beadagolja az Edwards szülőknek, hogy felcsinálta a lányukat. Bár a csapatunkból még csak Harry-nek van egy nevelt lánya, s nekem lesz majd egy gyerekem, de mégis együtt éreztünk a barátunkkal.
Halkan beszélgettünk számunkra érdekes dolgokról - az új kocsink, vagy a tegnapi focimeccs -, mikor a társaságunk legnagyszájubb tagja, Josselyn meg sem szólalt.
- Szívünk elrablói, drága hímeink, a vacsora tálalva - hajolt meg színapdiasan. Mind a négyen kuncogva sétáltunk ki a konyhába.
Mosolyogva ültem le az asztalhoz Yvonne mellé, átölelve a vállát. Zana velünk szemben Abby- vel beszélgetett, így megnyugodtam, hogy a gyermekem anyja 9 hónapig jól meglesz a barátaimmal.
Feleségem sóhajtva bújt közelebb hozzám, bennem pedig melegség áradt szét a gondolatra, hogy újra van mellettem valaki, aki akár szó nélkül megölel, megpuszi, vagy csak úgy reagál, ahogy Yvonne tette. Jól esett, hogy valaki újra törődik velem, és én is ezt tehetem valakivel.
- Jó titeket újra így látni - mosolyodott el Betsy, ahogy ránk nézett - Rég voltatok ennyire aranyosak - biccentette oldalra a fejét, véletlenül megfejelve vőlegénye vállát, aki ijedten kapta felé a tekintetét.
- Oh, bébi - vigyorodott el Harry, amint meglátta, hogy a lány a fejét fogja. Karját átvetette Betsy vállán, s közelebb húzva magához csókot nyomott a fájó pontra - Ha hozzám alarsz bújni, csak szólj - nevetett fel - Nem kell összetörni magad az az izmos vállamon - Betsy csak a fejét rázva nevetett rajta, egészen addig míg göndör barátunk egy csókot nem nyomott az ajkára - Szeretlek, bébi.
Igen, kétségtelenül féltékeny voltam rájuk.
Sziasztok:)
Sajnos most nincs kép, mert a blogger ismételten nem szeret engem:(
Nos, a résszel kapcsolatban lehet meggondolom magam, és dupla lesz a héten, mert ez, a mostani nem nyerte el igazán a tetszésemet, bár máshogy nem igazán tudtam megoldani a találkozást a bandával.
Ha tetszett, hagyj nyomot magad után!:)
L-J-P,
Xxx. Lacy❤
2016. Január 24.,
- Azta, Payno milyen kíséreted van! - kiáltott fel Louis, mikor beléptünk a Styles rezindencia ajtaján. Felnevettük, bár a jobbomon álló Zana kicsit zavart volt - Huh, hello Yvonne! - köszöntötte meglepetten a feleségemet - Hirtelen meg se ismertelek, azt hittem most...valahol...valahol dolgozol - vonta fel a szemöldökét gondolkozva, hol is kéne lennie a nőnek - Na, mindegy! - legyintett szórakozottan, miközben besétáltumk a tágas nappaliba - És, ki ez a szépség itt a másik oldaladon, Liam? - fordult Zana felé, aki újból zavartam mosolygott.
- Miket beszélsz, Tomlinson? - szólalt fel Josslyn, még mielőtt a lány bemutatkozhatott volna - Nem vagyok elég neked, fafej? - kérdezte sértődötten lebiggyesztett ajkakkal, mire legidősebb bandatársunk egyből megemberelte magát.
- Jaj, bébi tudod, hogy nem úgy gondoltam! - bújt hozzá a legfiatalabb Styles-hoz, aki csak elhúzódott, majd inkább velünk foglalkozott.
- Liam, de rég láttalak, ilyen bárgyú vigyorral - veregette meg a vállamat, miután adott két puszit - Jól áll - kacsintott, szándékosan idegesítve Louis-t.
- Együtt vagytok? - kérdeztem rá, a nyilvánvalóra. Rajtunk kívül majdnem mindenki soknak tartotta a köztük lévő 6 év korkülönbséget, de aki ismerte őket, az tudta, hogy ugyanazon az agyi szinten vannak, és tökéletesen kiegészítik egymást. Már csak arra vártunk, hogy felvállalják a kapcsolatukat, ami isten tudja mióta tart - Gratulálok, Josey - vigyorogtam rá. Megvonta a vállát, és Zana-ra terelte a figyelmét.
- Josslyn Styles, a két tökkel ütött Styles normális kishúga - mutatkozott be neki. Ölelésre tárta karjait, majd mikor Zana nem mozdult a meglepettségtől a karjai közé zárta.
- Zana Lewis - motyogta megilletődve a lány.
- Oh, mi ezt tudjuk! - legyintett Josselyn kacagva - Payno mondta, hogy jössz, mondott rólad pár dolgot, de tudtuk, hogy rólunk úgyse fog mesélni - csapkodta meg a vállam erősen - Tökéletesen igazam van, nemde?
- Ahogy, mondod Josselyn - bólogattam vigyorogva, amiért egy nagyobbat ütött - Na, gyere ismerd meg a többi eszementet is - ragadtam meg a karját, hogy magam után húzzam, de előtte még Yvonne-hoz fordultam - Megleszel?
- Megyek veletek, köszönök a többieknek - mosolyodott el halványan, s követett minket. Ahogy beljebb sétáltunk, úgy kerültek elénk sorban a többiek is.
- Niall-t már ismered - magyaráztam a füléhez hajolva, hogy a többiek kiabálásától ugyanúgy halljon - Ott a menyasszonya, Gemma - mutattam a vörös hajú lányra, aki éppen Betsy-nek segített kipakolni az asztalra - A szőke lány mellette Betsy- Blue, Harry jegyese, és valahol, itt van Hazz is - kerestem a göndör hajú barátomat, akit meg is találtam keresztül rohanva a házon, a hátán, 16 éves fogadott lányával - Akivel rohangál, Abby, a lányuk - bólintott jelezve, hogy érti - Akkor ugye Louis-t már ismered, az előbbi jelentből - nevettem fel - Nos, azt hiszem még csak ők vannak itt - vontam meg a vállam.
- Paynoooo - üvöltötte mellőlem Josey - Ugye nem baj, ha ellopom Zana-t, meg Yvonne-t? Kell a segítség a konyhában, és ti hímek tudjuk, hogy képtelenek lennétek bármit is segíteni.
- Drága, Josey, hogy csinálod, hogy mindig igazad van? - kérdeztem vissza, de csak a szemét forgatta, és már magával is ragadta Zana-t - Menj te is - mosolyogtam el Yvonne-ra - Nyugi, nem esznek meg, főleg, hogy újra a normális vagy - nevettem el a végét, mire ő is felkuncogott. Apró puszit hintett az arcomra, majd el ia tűnt a konyhában a többi nőneművel együtt.
Vigyorogva huppantam le a többi sráchoz, akik mintha csak erre vártak volna, egyből felém fordultak, hogy minden újat megtudjanak.
- Haver, Yvonne- val mi lett? - tette fel a legelső kérdést Louis - Évek óta nem láttam így felöltözve - ámult el - Sőt, hogy-hogy itthon van?
- Fogalmam sincs, mi történt vele, de nem is izgat, addig, amíg ilyen. Ilyen volt, mikor összejöttünk, és tényleg hiányzott ez az énje. Ma, sírva kért bocsánatot, amiért olyan volt, amilyen, és kérte, hogy kezdjük tiszta lappal - tártam szét a karjaimat, hatra dőlve a helyemen.
- Te pedig igent mondtál - bólogatott mindentudóan Harry - Jól tetted, tényleg jól áll a képeden ez a bárgyú vigyor - veregette meg a vállamat, majd Louis-ra nézett - Mesélj csak, Tommo-kám, hogy is jöttél össze a húgommal? - csapta térden az említettet, akinek csak széles vigyor kúszott az arcára.
- Nyílt titok volt, hogy amióta tavaly felbukkant a turnén, odáig vagyok érte, és rengetegszer be is próbálkoztam, de többször el is utasított, aztán tegnap este 11-kor beállított hozzám, elhadarta, hogy szeret, és utána lefeküdtünk - fejezte be a mese végét, csillogó szemekkel.
- Pont, mint Harry és Betsy- Blue! - kacagott fel Niall, visszaemlékezve arra, hogyan is jött össze Harry és a szőke énekeslány.
- Ja, csak én azért nem meséltem Blue bátyjának arról, hogy megdugtam - morogta Harry duzzogva, keresztbe fonva a karjait maga előtt.
- Uhg, bocs haver - húzta be a nyakát Louis - Egyébként, Malik-ék nem jönnek? - nézett körbe, hogy megtalálja a páros legalább egy tagját. - Nem, most nem érnek rá. Perrie szüleinek jelentik be, hogy Pezz terhes - elhúzruk a szánkat, tudtuk, hogy szegény Zayn-nek nem lesz könnyű dolga azzal, hogy beadagolja az Edwards szülőknek, hogy felcsinálta a lányukat. Bár a csapatunkból még csak Harry-nek van egy nevelt lánya, s nekem lesz majd egy gyerekem, de mégis együtt éreztünk a barátunkkal.
Halkan beszélgettünk számunkra érdekes dolgokról - az új kocsink, vagy a tegnapi focimeccs -, mikor a társaságunk legnagyszájubb tagja, Josselyn meg sem szólalt.
- Szívünk elrablói, drága hímeink, a vacsora tálalva - hajolt meg színapdiasan. Mind a négyen kuncogva sétáltunk ki a konyhába.
Mosolyogva ültem le az asztalhoz Yvonne mellé, átölelve a vállát. Zana velünk szemben Abby- vel beszélgetett, így megnyugodtam, hogy a gyermekem anyja 9 hónapig jól meglesz a barátaimmal.
Feleségem sóhajtva bújt közelebb hozzám, bennem pedig melegség áradt szét a gondolatra, hogy újra van mellettem valaki, aki akár szó nélkül megölel, megpuszi, vagy csak úgy reagál, ahogy Yvonne tette. Jól esett, hogy valaki újra törődik velem, és én is ezt tehetem valakivel.
- Jó titeket újra így látni - mosolyodott el Betsy, ahogy ránk nézett - Rég voltatok ennyire aranyosak - biccentette oldalra a fejét, véletlenül megfejelve vőlegénye vállát, aki ijedten kapta felé a tekintetét.
- Oh, bébi - vigyorodott el Harry, amint meglátta, hogy a lány a fejét fogja. Karját átvetette Betsy vállán, s közelebb húzva magához csókot nyomott a fájó pontra - Ha hozzám alarsz bújni, csak szólj - nevetett fel - Nem kell összetörni magad az az izmos vállamon - Betsy csak a fejét rázva nevetett rajta, egészen addig míg göndör barátunk egy csókot nem nyomott az ajkára - Szeretlek, bébi.
Igen, kétségtelenül féltékeny voltam rájuk.
Sziasztok:)
Sajnos most nincs kép, mert a blogger ismételten nem szeret engem:(
Nos, a résszel kapcsolatban lehet meggondolom magam, és dupla lesz a héten, mert ez, a mostani nem nyerte el igazán a tetszésemet, bár máshogy nem igazán tudtam megoldani a találkozást a bandával.
Ha tetszett, hagyj nyomot magad után!:)
L-J-P,
Xxx. Lacy❤
03. - A rózsaszín barbi
 |
Liam Payne
2016. Január 24.,
|
Halkan dúdolva léptem ki a fürdőszobámból, egy törölközővel a derekamon, egy másikkal a hajamat dörzsölve, mikor ismeretlen énekhangok csapták meg a füleimet.
Elindultam az ajtó felé, hogy átnézzek Zana-hoz, hiszen csak tőle jöhettek a hangok, ugyanis Yvonne meglepő módon nem volt itthon. Ám mikor rájöttem, hogy kissé alulöltözött vagyok, gyorsan visszafordultam, s felkaptam egy fekete nadrágot egy szürke póló kíséretében.
Ahogy elértem a lány szobájához az énekléshez a gitár hangja is csatlakozott, így tagadhatatnul kíváncsibbá váltam.
Szégyeltem, és furcsán is érintett, hogy szinte semmit sem tudok Zana-ról, holott már itt él egy ideje. Jó, 3 nap nem a világ. Így az is teljes mértékben meglepett, hogy énekel. Mikor bekopogtam elhallgatott a zene, s halkan ki kiáltott, hogy bemehetek.
- Nem is tudtam, hogy énekelsz - néztem le rá halvány mosollyal az arcomon. Az íróasztalnál ült, a laptopja előtt. Halkan felkuncogott megjegyzésemen, megrázva a fejét.
- Én nem is - nevetett - A húgom - bökött a képernyőre, ahonnan egy lány integetett nekem, gitárral a kezében - Gwen, Ő itt Liam. Liam, ő az én tünemény kishúgom, Gwen - mutatott be gyorsan egymásnak minket. Zavartan intett egyet, míg én viszonoztam a gesztusát. Amnnyire kamerán keresztül fel lehetett mérni, észre vettem, hogy nagyon hasonlítanak egymásra. Gwen-nek is olyan mogyoróbarna szemei voltak. Az arcvonásaik is majdnem teljesen megegyeztek, talán Gwen-nek lágyabbak voltak.
- Remek hangod van - dicsértem meg, mire halványan elpirult, s elmormogott egy köszönömöt.
- Látod, én megmondtam! - csapta össze a tenyereit Zana, győztesen a kisebbikre vicsorogva, aki csak kinyújtotta a nyelvét válaszul - Gwen, épp az előbb dicsért meg téged Liam Payne! - sóhajtotta széttárva kezeit - Miért nem hiszed el, Gwenny? - sóhajtotta fáradtan megrázva a fejét. A húga csak vágott egy grimaszt, s a gitárjával kezdett babrálni.
- Mitől félsz? - szólaltam meg halkan, pár perc csend után. Oldalra biccentettem a fejemet, míg a szobában lévő babzsák fotelt magamhoz húztam, hogy leülhessek rá. Gwen csak mély levegőt vett, és hátradőlt a széken.
- Honnan vetted, hogy félek? - kérdezte halkan, suttogva.
- Énekes vagyok - vontam meg a vállam, de nyilván nem volt elég magyarázat - Az x-factor előtt én se hittem el, hogy tudok énekelni, akkor sem, ha az énektanár mondta, hisz annak fizettem. Megismerem, milyen az, ha félsz - halványan elmosolyodtam, ő pedig viszonozta.
- Zana, ummm, hagynál négyszemközt beszélni Liam-mel? Persze, ha neki nem baj, cs-csak szerintem tudna segíteni - nézett ragyogó szemekkel nővérére, aki az ajkait rágva bólintott egyet - Köszönöm, Zanaboo.
- Jesszus, Gwenny - nevetett fel zavartan az idősebbik lány - Holnap beszélünk, vigyázz magadra - küldött neki egy puszit a levegőbe, a húga pedig játékosan elkapta, és a szívéhez szorította - Figyelj a húgomra, Payno. - bökte meg figyelmeztetően a mellkasomat, de hangjában és szemeiben játékosság is lakozott. A becenevet Niall-tól hallotta, mikor tegnap átjött hozzánk, hogy beszélgessünk egy kicsit, ugyanis Gemma kezd lassan megőrülni.
- Figyelni fogok, Zanaboo - kuncogtam fel, mire csak megforgatta a szemeit - Addig menj, készülődj! Ma találkozunk a srácokkal - csaptam össze a tenyereim, kifelé terelve őt a szobából.
✖✖✖
Miután elköszöntem Gwen-től- aki amúgy egy imádnivaló 15 éves lány - a konyhába mentem, hogy igyak valamit, mielőtt indulnánk a Harry-éknél rendezendő vacsorára. Ám, ahogy a helyiségbe léptem, nem az volt ott, amire számítottam. Zana és a feleségem nyugodtan beszélgettek, sőt még mosolyogtak is!
A szemeim kikerekedtek a meglepetéstől, ahogy megláttam Yvonne-t, aki a szokásos magassarkúcipője és több kilónyi vakolata helyett, tornacipőt és természetes sminket viselt. Továbbá az is eléggé meglepő volt, hogy itthon van, ugyanis 3 napos fotózáson kéne lennie valahol Skóciában.
- Te, mit keresel itthon? - kérdeztem halkan suttogva, le sem véve róla a szemeimet, egészen addig, amíg el nem értem a hűtőig.
Annyira más volt. Szőke haját egy copfba kötötte a feje tetején, barna szemei furcsán csillogtak, arcán apró, piros foltok jelezték, hogy zavarban van a vislató tekinetemtől. Egy egyszerű fehér felsőt viselt, szakadt farmerral, rövidszárú cipővel. A farmer tökéletesen kiemelte formás lábait és fenekét, amiért régen - s talán még most is - rajongtam.
Időközben Zana felment, kettesben hagyva minket.
- Gyönyörű vagy - nyögtem ki hirtelen ezzel mindkettőnket meglepve. Egy pillanatra elakadt a lélegzete, szemeit pedig pirultan lesütötte. Régen jött zavarba tőlem.
- Köszönöm - motyogta, egy elszabadult tincset a füle mögé tuszkolva - Beszélni akartam veled - magyarázta meg az idő előtti hazatérését. Bólintottam jelezve, hogy hallgatom, míg helyet foglaltam vele szemben, az asztal túl oldalán - Figyelj, én sajnálom - felvontam a szemöldökömet, nem értettem, hogy mit is sajnál - Jóvá akarom tenni, hogy nem voltam itthon, hogy minden fontosabb volt a házasságunknál, nálad. É-én szeretnék bocsánatot kérni, amiért egy hárpia voltam veled, vagy még rosszabb. Szeretném, ha tiszta lappal indítanánk, ha normálisan viselkednénk egymással, aludjunk egy ágyban. Liam, hiányzol - törölte le, az időközben kicsordult könnyeit - Én, tényleg nagyon sajnálom - hüppögte. Kivételesen nem zavarta, hogy lefolyt a sminkje, és szétkenődött az egész arcán.
Ő volt az a lány, akit megszerettem és feleségül vettem. És, akármennyire fáj beismerni nekem is hiányzott, hogy mellettem legyen, barát képében is.
Nem mondtam semmit, csak az asztalt megkerülve mögé léptem és hátulról átöleltem reszkető testét, puszit nyomva a hajába, ami még mindig vanília illatú volt. Mélyen szívtam magamba, a rég nem érzett parfümjét.
- Hiányzott ez az Yvonne - motyogtam, a hajába fúrva az arcomat - A rózsaszín barbi nem tetszett.
- Tényleg sajnálom, Liam - nézett fel rám csillogó szemekkel. Széles, elnéző mosollyal megráztam a fejemet, és puha csókot nyomtam az orrára.
- Csak, kérlek ne térjen vissza a másik Yvonne.
- Nem fog - suttogta mosolyogva, a mellkasomba fúrva a fejét - M-még el szeretnék mondani valamit.
- Ne most - néztem az órámra elhúzva a számat - Mennünk kell Harry-ékhez. Mosd meg az arcod - hagytam egy puszit a homlokán, majd elengedtem.
- De...ez fontos - nézett rám könyörgően. Mosollyal az arcomon megrázt a fejemet, éa a fürdő felé iranyítottam.
- Majd, ha hazajöttünk, megbeszéljük - némán bólintott, és eltűnt az ajtó mögött.
Nem sokáig maradtam egyedül, ugyanis Zana trappolt le a lépcsőn. Barna haját szabadon hagyta, hogy a vállára omoljon. Felső testét egy bővebb, színes felső takarta, lábaira fekete szűk farmert húzott, egy szintén színes lapos cipővel. Ragyogóan mosolygott, míg egy ugrással földet ért.
- Kibékültetek? - kérdezte megigazítva a felsőjét. Széles mosollyal bólintottam - Köszönöm, amit a húgommal tettél - terelte el a témát - Nem tudom, mit mondtál neki, de az előbb hívott, hogy indul egy tehetségkutatóban - nem számítottam a következő tettére. A derekamat átölelve bújt hozzám, s egy apró puszit nyomott a borostás arcomra.
- Szívesen - mosolyogtam rá - Aranyos húgod van, egyszer meghívhatnád ide - vetettem fel az ötletet.
- Tényleg? - csillant fel a szeme, ahogy kibontakozott az ölelésből - Oh, Liam, nagyszerű vagy!
Wohaaaa, új rész!:)
Nincs is különösebb hozzáfűznivalóm, csupán köszönet a visszajelzésekért!❤
Jó olvasást, ha tetszett hagyj nyomot magad után! Ne feledd: számít a véleményed!❤
L-J-P,
xxx.Lacy
02. - Most miért érzel akkora kényszert rá?
Hai, baes!:)
Újabb részt hoztam, mielőtt elutaznék.
Remélem elnyeri a tetszéseteket!:)
Jó olvasást, ha tetszett, hagyj nyomot magad után!:)
L-J-P,
xxx.Lacy❤
Liam Payne
2015. Január 22. London
A véletlenül bekapcsolva hagyott ébresztőm hangjára ébredtem, s bár nagyon is korán volt, képtelen voltam visszaaludni. Ledobtam magamról a takarót, és a hajamba túrva a fürdőbe sétáltam, hogy igazítsak rajta valamit, elmennék futni.
Felvettem egy fekete nadrágot, és egy szürke, kapucnis mackó felsőt, s a sportcipőmet a lábaimra húzva kisétáltam a szobából. Mielőtt a földszintre mentem volna, benéztem Yvonne- hoz, hátha haza talált már, ám a helyiség teljesen üres volt.
Csalódottan ráztam a fejem, míg óvatosan végig sétáltam a folyosón, nehogy felkeltsem Zana-t.
Sietve hagytam el a házat, miután írtam egy cetlit, hogy elmentem futni, majd jövök. A kapucnit a fejembe húztam, s lehajtott kobakkal indultam meg a közeli park felé, ahol többször is futottam már. A cipőm talpa hangosan loccsant a tegnap esti eső maradványaiban, ám cseppet sem érdekelt, hogy már a zoknim is tocsogott a vízben, én csak futni akartam. El innen, ki a világból, egy olyan helyre, ahol talán megint boldog lehetnék.
Irigyeltem a barátaimat, hiszen mindenkinek volt valakije, akit szerethetett, akivel törődhetett. Pont ezért akartam a gyereket, hogy valakit én is szerethessek, ha már Yvonne-t képtelenség.
Ötünk közül Harry járt a legelőrébb, hiszen ott volt a menyasszonya, és az örökbe fogadott, 16 éves lánya. Mindig is irigy voltam rájuk, hiszen Betsy és Harry már akkor is fényévekkel boldogabb kapcsolatban éltek, mint mi, mikor veszekedtek valami hülyeségen.
Zayn és Perrie továbbra sem házasodtak össze, ám attól függetlenül ők is gusztustalanul boldogok.
Louis évek óta élvezi a szingliséget, és az ezzel járó juttatásokat, mint például a kalandok, és az esetleges szerelem. S bár nem volt párja, Lottie és Fizzy nála éltek, így szinte sosem volt egyedül. És Harry elmondása szerint kezd összemelegedni Josselyn -nel, Harry húgával, aki nem rég diplomázott le Amerikában.
Niall és Gemma tökéletesen megvannak, minden csütörtökön együtt ebédelünk vagy vacsorázunk, így talán elsők között tudtam meg a nagy hírt, hogy az ír srác elkötelezte magát, és megkérte a legidősebb Styles kezét.
A parkban már jócskán voltak rajtam kívül is, s egy kicsi örömet szerzett, hogy legalább a környéken egyre kevesebb a lusta ember.
Egy szőke lány futott el mellettem, a copfjának lobogása és a mozgása ismerősnek tűnt, ezért utána iramodtam, még a nevét kiáltottam.
- Hé, Marylin, várj meg! - meglepetten fordult hátra, mikor meglátott hatalmas vigyort villantott.
- Nahát, Liam! - tettette a meglepettet - Téged is látni ilyenkor?
- Nagyon vicces vagy - morogtam sértődötten, mire ő felnevetett - Inkább mesélj, miújság van feléd?
- Jaj, kérlek - sóhajtotta megrázva a fejét - Mindenki kikészít odahaza, de komolyan. Bessie egyfolytában sír, Billie nem eszik szinte soha - magyarázott szomorúan ikrei állapotásról - Emellett Phill soha, de soha nincs otthon, így át kellett hívnom anyámat, hogy segítsen, de, huh imádom őt, viszont kikészít a folytonos aggódásával és parancsolgatásával - nevetett fel kínjában - Veled mi van? - terelte felém a témát, mire elhúztam a számat - Yvonne beleegyezett már, hogy gyereket szüljön?
- Ugyan, dehogy! - legyintettem - Tegnap este mentem érte a béranyáért a reptérre. Mióta aláírtam a szerződést, a feleségemnek még csak a színét se láttam - vontam meg a vállam nem törődöm stílusban.
- Oh, és milyen a béranya?
- Hm, Zana- nak hívják, 26 éves és elképesztően jó alakja van, nem mellesleg még gyönyörű is - vigyorodtam el.
- Tisztában vagy vele, hogy feleséged van?
- Oh, igen - morogtam - feleségem, akivel nem vagyok boldog, ráadásba még meg is csal.
- Liam, bízz benne egy kicsit! - dorgált meg - Csak nem tudja mit akar még. Most lett felkapott modell, új még neki.
- Persze, hogyne - forgattam meg a szemeimet. Lemondóan felsóhajtott megrázva a fejét.
✖✖✖
A házban, nem várt hangzavar fogadott. Ahogy beljebb sétáltam a nappaliba, észre vettem a sipákoló feleségemet, vele szemben pedig a zavart tekintetű mégis nyugodt Zana ült.
- Áh, megjött már a díszpinty férjem! - csapott a combjára drámaian. Megforgattam a szemeimet, míg vinnyogását figyelmen kívül hagyva Zana-ra mosolyogtam.
- Hogy aludtál?
- Remekül, köszönöm - eresztett meg egy halvány mosolyt.
- Liam, figyelnél rám?! - ütötte meg a vállam sértődötten Yvonne.
- Mit szeretnél, drágám? - fordultam felé, felvont szemöldökkel a mellkasom előtt összefont karokkal.
- Igaz, hogy a szerződésben az van, hogy csak a te vérszerinti gyereked lesz? - sipította, már majdnem a haját tépve.
- Igen, igaz. Tegnap hívott Ms.Wyatt, hogy nem jelölted be, így azt mondtam, ami nekem tetszett - vontam met a vállam, míg szemrebbenés nélkül végig néztem, ahogy újra a hajába túrt.
- Azt akartam, hogy megbeszéljük, ha hazajöttem! - csapkodott lerogyva a fotelbe, ami a tévével szemben volt.
- Yvonne, gondolkozz már! - kiáltottam el magam, hiszen már elegem volt a hisztijéből - Nem rég értél haza, basszus! Mikor beszéltük volna meg, ha Zana este 11-kor érkezett meg? - vontam kérdőre, megemelve a hangomat.
- Akkor is, Liam! - vergődött, de már felesleges volt. A szerződésen már nem változtatunk.
- Yvonne - sóhajtottam, a homlokomat ráncolva - fogadd el. Te nem akartad kihordani a gyereket, akkor most miért érzel akkora kényszert rá, hogy te is a biológiai anyja legyél?
- Mert...mert, csak! - motyogta, széttárva karjait, de én csak megráztam a fejemet, majd újra Zana felé fordultam.
- Ha elkészültél, esetleg mehetünk is - mosolyogtam rá - Utána, ha lesz még kedved bemutatlak a bandatársaimnak, és a családjuknak.
- Umm, felöltözöm, utána indulhatunk - motyogta, majd felpattant a kanapéról, s az ideiglenes szobájába rohant.
- Túlzottan csinos ahhoz képest, hogy már többször is szült - motyogta Yvonne mellei előtt összefont karokkal. Felnevettem, de nem a boldogságtól, vagy az örömtől.
- Látod, ha valaki akarja, akkor meg tudja csinálni, hogy szülés után is modell alakja legyen - morogtam gúnyosan, mire a feleségem csak egy horkantással válaszolt.
- Egyébként hová mentek, kettecskén?
- A központba, hogy megtermékenyítsék Zana-t - megráztam a fejemet, annyira hülyén hangzott - Terveztél jönni? - kérdeztem, bár a választ egyből tudtam - Várj, tudom fotózásod van - legyintettem, majd a kocsikulcsot felkapva kifelé indultam - Zana a kocsinál várlak! - kiáltottam, megtorpanva az ajtó előtt. Válasza után, szinte kitéptve az ajtót, elhagytam a lakást, nem figyelve, Yvonne kiabálására, hogy álljak már meg.
- Liam, figyelj már rám! - futott utánam, miközben a haját próbálta hátrafogni. Megtorpanva, hagytam, hogy utolérjen - Sajnálom, ha tudom, hogy most lesz ez, akkor elhalasztom a fotózás, de most már nem lehet - lépett felém, s kezeit a vállamra tette. Valahogy most más volt. Nem olyan, mint szokott, talán még őszintének is nevezhetném - Kérlek, ne haragudj.
- Nem haragszom, Yvonne - sóhajtottam, lefejtve magamról kezeit - Csak csalódott vagyok - motyogtam, míg beültem az autóban, ugyanis Zana is megérkezett hozzánk. Bevágtam magam mögött az ajtót, gázt adva kihajtottam az udvarról.
- Jól vagy? - tette fel a kérdését suttogva a lány, fejét az ablaknak döntve.
- Persze, remekül - morogtam megrázva a fejemet.
Újabb részt hoztam, mielőtt elutaznék.
Remélem elnyeri a tetszéseteket!:)
Jó olvasást, ha tetszett, hagyj nyomot magad után!:)
L-J-P,
xxx.Lacy❤
Liam Payne
2015. Január 22. London
A véletlenül bekapcsolva hagyott ébresztőm hangjára ébredtem, s bár nagyon is korán volt, képtelen voltam visszaaludni. Ledobtam magamról a takarót, és a hajamba túrva a fürdőbe sétáltam, hogy igazítsak rajta valamit, elmennék futni.
Felvettem egy fekete nadrágot, és egy szürke, kapucnis mackó felsőt, s a sportcipőmet a lábaimra húzva kisétáltam a szobából. Mielőtt a földszintre mentem volna, benéztem Yvonne- hoz, hátha haza talált már, ám a helyiség teljesen üres volt.
Csalódottan ráztam a fejem, míg óvatosan végig sétáltam a folyosón, nehogy felkeltsem Zana-t.
Sietve hagytam el a házat, miután írtam egy cetlit, hogy elmentem futni, majd jövök. A kapucnit a fejembe húztam, s lehajtott kobakkal indultam meg a közeli park felé, ahol többször is futottam már. A cipőm talpa hangosan loccsant a tegnap esti eső maradványaiban, ám cseppet sem érdekelt, hogy már a zoknim is tocsogott a vízben, én csak futni akartam. El innen, ki a világból, egy olyan helyre, ahol talán megint boldog lehetnék.
Irigyeltem a barátaimat, hiszen mindenkinek volt valakije, akit szerethetett, akivel törődhetett. Pont ezért akartam a gyereket, hogy valakit én is szerethessek, ha már Yvonne-t képtelenség.
Ötünk közül Harry járt a legelőrébb, hiszen ott volt a menyasszonya, és az örökbe fogadott, 16 éves lánya. Mindig is irigy voltam rájuk, hiszen Betsy és Harry már akkor is fényévekkel boldogabb kapcsolatban éltek, mint mi, mikor veszekedtek valami hülyeségen.
Zayn és Perrie továbbra sem házasodtak össze, ám attól függetlenül ők is gusztustalanul boldogok.
Louis évek óta élvezi a szingliséget, és az ezzel járó juttatásokat, mint például a kalandok, és az esetleges szerelem. S bár nem volt párja, Lottie és Fizzy nála éltek, így szinte sosem volt egyedül. És Harry elmondása szerint kezd összemelegedni Josselyn -nel, Harry húgával, aki nem rég diplomázott le Amerikában.
Niall és Gemma tökéletesen megvannak, minden csütörtökön együtt ebédelünk vagy vacsorázunk, így talán elsők között tudtam meg a nagy hírt, hogy az ír srác elkötelezte magát, és megkérte a legidősebb Styles kezét.
A parkban már jócskán voltak rajtam kívül is, s egy kicsi örömet szerzett, hogy legalább a környéken egyre kevesebb a lusta ember.
Egy szőke lány futott el mellettem, a copfjának lobogása és a mozgása ismerősnek tűnt, ezért utána iramodtam, még a nevét kiáltottam.
- Hé, Marylin, várj meg! - meglepetten fordult hátra, mikor meglátott hatalmas vigyort villantott.
- Nahát, Liam! - tettette a meglepettet - Téged is látni ilyenkor?
- Nagyon vicces vagy - morogtam sértődötten, mire ő felnevetett - Inkább mesélj, miújság van feléd?
- Jaj, kérlek - sóhajtotta megrázva a fejét - Mindenki kikészít odahaza, de komolyan. Bessie egyfolytában sír, Billie nem eszik szinte soha - magyarázott szomorúan ikrei állapotásról - Emellett Phill soha, de soha nincs otthon, így át kellett hívnom anyámat, hogy segítsen, de, huh imádom őt, viszont kikészít a folytonos aggódásával és parancsolgatásával - nevetett fel kínjában - Veled mi van? - terelte felém a témát, mire elhúztam a számat - Yvonne beleegyezett már, hogy gyereket szüljön?
- Ugyan, dehogy! - legyintettem - Tegnap este mentem érte a béranyáért a reptérre. Mióta aláírtam a szerződést, a feleségemnek még csak a színét se láttam - vontam meg a vállam nem törődöm stílusban.
- Oh, és milyen a béranya?
- Hm, Zana- nak hívják, 26 éves és elképesztően jó alakja van, nem mellesleg még gyönyörű is - vigyorodtam el.
- Tisztában vagy vele, hogy feleséged van?
- Oh, igen - morogtam - feleségem, akivel nem vagyok boldog, ráadásba még meg is csal.
- Liam, bízz benne egy kicsit! - dorgált meg - Csak nem tudja mit akar még. Most lett felkapott modell, új még neki.
- Persze, hogyne - forgattam meg a szemeimet. Lemondóan felsóhajtott megrázva a fejét.
✖✖✖
A házban, nem várt hangzavar fogadott. Ahogy beljebb sétáltam a nappaliba, észre vettem a sipákoló feleségemet, vele szemben pedig a zavart tekintetű mégis nyugodt Zana ült.
- Áh, megjött már a díszpinty férjem! - csapott a combjára drámaian. Megforgattam a szemeimet, míg vinnyogását figyelmen kívül hagyva Zana-ra mosolyogtam.
- Hogy aludtál?
- Remekül, köszönöm - eresztett meg egy halvány mosolyt.
- Liam, figyelnél rám?! - ütötte meg a vállam sértődötten Yvonne.
- Mit szeretnél, drágám? - fordultam felé, felvont szemöldökkel a mellkasom előtt összefont karokkal.
- Igaz, hogy a szerződésben az van, hogy csak a te vérszerinti gyereked lesz? - sipította, már majdnem a haját tépve.
- Igen, igaz. Tegnap hívott Ms.Wyatt, hogy nem jelölted be, így azt mondtam, ami nekem tetszett - vontam met a vállam, míg szemrebbenés nélkül végig néztem, ahogy újra a hajába túrt.
- Azt akartam, hogy megbeszéljük, ha hazajöttem! - csapkodott lerogyva a fotelbe, ami a tévével szemben volt.
- Yvonne, gondolkozz már! - kiáltottam el magam, hiszen már elegem volt a hisztijéből - Nem rég értél haza, basszus! Mikor beszéltük volna meg, ha Zana este 11-kor érkezett meg? - vontam kérdőre, megemelve a hangomat.
- Akkor is, Liam! - vergődött, de már felesleges volt. A szerződésen már nem változtatunk.
- Yvonne - sóhajtottam, a homlokomat ráncolva - fogadd el. Te nem akartad kihordani a gyereket, akkor most miért érzel akkora kényszert rá, hogy te is a biológiai anyja legyél?
- Mert...mert, csak! - motyogta, széttárva karjait, de én csak megráztam a fejemet, majd újra Zana felé fordultam.
- Ha elkészültél, esetleg mehetünk is - mosolyogtam rá - Utána, ha lesz még kedved bemutatlak a bandatársaimnak, és a családjuknak.
- Umm, felöltözöm, utána indulhatunk - motyogta, majd felpattant a kanapéról, s az ideiglenes szobájába rohant.
- Túlzottan csinos ahhoz képest, hogy már többször is szült - motyogta Yvonne mellei előtt összefont karokkal. Felnevettem, de nem a boldogságtól, vagy az örömtől.
- Látod, ha valaki akarja, akkor meg tudja csinálni, hogy szülés után is modell alakja legyen - morogtam gúnyosan, mire a feleségem csak egy horkantással válaszolt.
- Egyébként hová mentek, kettecskén?
- A központba, hogy megtermékenyítsék Zana-t - megráztam a fejemet, annyira hülyén hangzott - Terveztél jönni? - kérdeztem, bár a választ egyből tudtam - Várj, tudom fotózásod van - legyintettem, majd a kocsikulcsot felkapva kifelé indultam - Zana a kocsinál várlak! - kiáltottam, megtorpanva az ajtó előtt. Válasza után, szinte kitéptve az ajtót, elhagytam a lakást, nem figyelve, Yvonne kiabálására, hogy álljak már meg.
- Liam, figyelj már rám! - futott utánam, miközben a haját próbálta hátrafogni. Megtorpanva, hagytam, hogy utolérjen - Sajnálom, ha tudom, hogy most lesz ez, akkor elhalasztom a fotózás, de most már nem lehet - lépett felém, s kezeit a vállamra tette. Valahogy most más volt. Nem olyan, mint szokott, talán még őszintének is nevezhetném - Kérlek, ne haragudj.
- Nem haragszom, Yvonne - sóhajtottam, lefejtve magamról kezeit - Csak csalódott vagyok - motyogtam, míg beültem az autóban, ugyanis Zana is megérkezett hozzánk. Bevágtam magam mögött az ajtót, gázt adva kihajtottam az udvarról.
- Jól vagy? - tette fel a kérdését suttogva a lány, fejét az ablaknak döntve.
- Persze, remekül - morogtam megrázva a fejemet.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)